A szövet kialakításának a célja kezdetben az emberi testre egy új járulékos „bőr” kialakítása a hideg elleni védelemre. Fontos volt, hogy a testhez jól illeszthető, formázható és erős legyen.
A vetélőnélküli szövőgépeken a kedvező vetülékbeviteli körülmények folytán, a gépeken a fonalfeszültség-különbség okozta kelmecsíkosság kiküszöbölésére az 1960-as években kezdődött a zavartalan, azonos fonalfeszültségű fonaladagolást megvalósító fonallefejtők fejlesztése.
A textilszálak feldolgozása során a technológia javításán túlmenően a szövési körülményekre is fokozott figyelmet kell fordítani.
A vetülékvivős szövőgépeken a vetüléket a szádnyíláson kívül elhelyezett előtétről (keresztcséve, vetüléktároló) fogó- vagy vezetőfejekkel fejtik le és juttatják át a szádnyíláson.
A szövőgépeken többségében 5000–20 000 láncfonalból alakítják ki a szövetek hosszanti fonalrendszerét (láncrendszer).