A lyoni selyemipar kizárólag a módosított kínai székfelszerelést használta; ettől csak akkor tért el, amikor Jacquard a gyakorlat igényeinek teljesen megfelelő mintás székfelszerelést talált fel.

199. Charles Maria Jacquard 1752. július 7-én Lyonban született. Apja selyemszövő volt, anyja pedig a főzsinegek beszedésével kereste kenyerét. Gyermekéveit a szövőműhelyben töltötte, lelkületére ott szülőinek fárasztó munkája olyan mély hatást gyakorolt, hogy gyermekkorától kezdve azon tűnődött, miképpen lehetne a szövők e sanyarú helyzetén segíteni. Szülői, minthogy igen szegények voltak, Jacquard-t iskolába sem járatták, az olvasást azonban saját szorgalmából elsajátította, s mert később könyvkötő inasnak állott be, könyvekhez könnyű szerrel jutott s önképzés útján széles ismeretkörre tett szert. 34 éves korában 14 éves fiával együtt háborúba ment, de mikor fia hősi halált szenvedett, ő visszatért polgári munkakörébe és a legkülönbözőbb iparágakban fejtette ki feltalálói tevékenységét, de ezek mellett régi eszméjével, a szövőszékek javításával is behatóan foglalkozott, úgy hogy 1799-ben jól bevált, új rendszerű nyüstös székfelszerelést szerkesztett. Szövőszékét a selyemszövők olyan tökéletesnek tartották, hogy kérelmük folytán Lyon városa munkaműhelyt bocsájtott rendelkezésére s abban őt tanítóul alkalmazta. Ez irányú tevékenységét azonban csakhamar félbe kellett szakítania. A párizsi kormány ugyanis hálókötőgépre pályázatot hirdetett, amelyben Jacquard, barátai által buzdítva szintén részt vett. Tervezetével az első díjat nyerte el, sőt a bíráló bizottság javaslatára őt azonnal Párizsba hívták és ott a Consevatoire des arts et métiers múzeumban alkalmazták.

Itt találta Jacquard félig szétszedett állapotban a Vaucanson-féle szövőgépet. Minthogy e gépet az ottani személyzet összeállítani nem volt képes, e munkával Jacquard-t bízták meg. Feladatához nagy lelkesedéssel fogott hozzá s kétévi
fáradságos munka árán azt meg is oldotta. E munkakörében ismerte meg Jacquard a már Falcon által feltalált elemeket s ez elemeknek Vaucanson szerinti elrendezését. Éles feltalálói szelleme azonnal felismerte az elrendezés előnyeit és hátrányait. Hogy ez utóbbiakat kiküszöbölhesse, újabb szerkezet összeállításához fogott. E munkáját is félbe kellett szakítania, mert Lyon városa fényes ígéretek mellett visszahívta az általa felállított műhely vezetésére, amely elmenetele óta feladatának sehogy sem bírt megfelelni. Lyonba visszatérve, a szövőműhelyt ismét rendbe hozta, azután pedig eszméinek megvalósításához fogott. Fáradozását 1805-ben siker koronázta: ekkor mutatta be ugyanis az általa szerkesztett mintás székfelszerelést.

Itt találta Jacquard félig szétszedett állapotban a Vaucanson-féle szövőgépet. Minthogy e gépet az ottani személyzet összeállítani nem volt képes, e munkával Jacquard-t bízták meg. Feladatához nagy lelkesedéssel fogott hozzá s kétévi
fáradságos munka árán azt meg is oldotta. E munkakörében ismerte meg Jacquard a már Falcon által feltalált elemeket s ez elemeknek Vaucanson szerinti elrendezését. Éles feltalálói szelleme azonnal felismerte az elrendezés előnyeit és hátrányait. Hogy ez utóbbiakat kiküszöbölhesse, újabb szerkezet összeállításához fogott. E munkáját is félbe kellett szakítania, mert Lyon városa fényes ígéretek mellett visszahívta az általa felállított műhely vezetésére, amely elmenetele óta feladatának sehogy sem bírt megfelelni. Lyonba visszatérve, a szövőműhelyt ismét rendbe hozta, azután pedig eszméinek megvalósításához fogott. Fáradozását 1805-ben siker koronázta: ekkor mutatta be ugyanis az általa szerkesztett mintás székfelszerelést.

Jacquard a platinákat mozgatta, amint az ábra is láttatja.

Vaucanson eljárása szerint a kínai szövőszék C fenékdeszkájára helyezte ugyan el, de nem két csoportban, hanem ötvenes csoportokat egymás mögött álló 4, 6, 8, sőt 10 sorban is. Tehette pedig ezt azért, mert a tűk elmozdítására nem hengert, hanem Falcon példája szerint hasábot használt. A henger sugaras furataiba ugyanis két sornál több tű nem hatolhat be anélkül, hogy a tűk végei a furat oldalfalába ne ütközzenek, ellenben a hasábon minden sor tűi a furat tengelye irányában haladnak. Jacquard a platinák irányítására a Falcon-féle rugókkal felszerelt tűket használta (az ábrán az e tűket, r rugójukat és d1, d2 vezetéküket) a hasáb mozgatását azonban egészen új szerkezettel oldotta meg. Ő ugyanis a prizmát a H lengőkarba helyezte, erre pedig a h2 kényszerpályát erősítette, amelyben az F pengekerethez erősített g3 rúd végén lévő h1 csiga mozgott. Ez a csiga ugyanis a pengetartó felemelkedésekor a H kart kifelé lengette, lefelé haladtában pedig azt a tűk felé oly hatályosan terelte, hogy a prizma a rajta lévő lyuggatott kártyával a tűkre nyomódott. Hogy pedig minden kilengéskor újabb kártya kerüljön a tűk elé, azt úgy oldotta meg, hogy a hasáb egyik végére a p1 jelű, négy foggal bíró kilincskereket helyezte el, ezt pedig a p2 vagy a p3 kilinccsel hozta kapcsolatba. A p2-vel való kapcsolat folytán a prizma az óramutató irányában fordult el, ellenben a p2 folytán ezzel ellenkezőleg. Ez utóbbi forgásirány hibás szövés kifejtésekor, valamint olyan mintás szövet készítésekor szükséges, amelynek mintája a hosszanti irányban szimmetrikus. Jacquard még arról is gondoskodott, hogy a prizma minden körülmények között lapjával nyomuljon a tűkre. E célból a kilincskerék felső két fogára olyan lapot illesztett, amelyet az r1 rugó nyom a kilincskerékre, irányát pedig vezetékkel biztosította.

Az előbb hangsúlyoztuk, hogy Jacquard egy-egy hosszanti sorban 50 platinát helyezett el, pótlólag még megjegyezzük, hogy e hosszanti sort két részre osztotta, és hogy ennek egyikét a szegély készítésére szükséges egy-egy platinával megtoldotta. A platinák e megosztása folytán a prizma és a kártyák középrészén szélesebb lyukmentes sáv képződött. E sávba a prizmán kúpos fejű faszegeket erősített, amelyek folytán a prizma fogaskerékként kapaszkodik a kártyaláncba. A kártyákon, amint azt az ábra láttatja, e faszegeknek megfelelően nagyobb méretű lyukak vannak, az ezek szomszédságában látható két-két kisméretű lyuk pedig a kártyák összefűzésére szolgál.

Végre megemlítjük, hogy a mintás szék felszerelését Jacquard az E1 gerendára erősítette, amelyet a szövőszék állványának felső gerendájára keresztirányban helyezett el, mégpedig olyanképpen, hogy e gerendába az E2, E3 függélyes oszlopokat, ezekbe pedig az E4 oldallécet valamint a C fenékdeszkát erősítette. Az E4 oldalléc tartja az F pengetartó E5 függélyes vezetékeit, amelyek szilárdítását az összekapcsoló léc végzi. Ez az összekapcsoló E6 léc támaszul szolgál az E7, E keretnek is, amelyben támasztást nyernek a H lengőkar csapjai. A függélyes E5 oszlopok egyikébe még egy vízszintes kétkarú emeltyűt is erősített Jacquard, amelynek a gép közepéig érő g1 s g’1 karjával a g2 és g’2 tolórudak útján az F pengekeret kapcsolódik, másik karja ellenben a szövő által mozgatott lábítóhoz van kötve. Ez elrendezés következtében a bordát s a vetélőt kezelő szövő a lábító útján mozgathatja a Jacquard-gépet s így e felszereléssel egyetlen egyén egymagában a legkomplikáltabb mustrákat is képes megszőni.

Jacquard-nak most ismertetett mintás székfelszerelése olyan tökéletes, hogy azon lényeges javításokat mai napig sem tudtak végezni. Ámbár a székfelszerelés csak eszköz, ezt mégis gépnek nevezik, mégpedig Jacquard-gépnek, sőt a Jacquard iránti tisztelet folytán ma már a kínai szövőszék összes alkatrészét is e néven ismerik (Jacquard-zsinegek, Jacquard-súlyok, stb.) és a Falcon tűit és prizmáját is Jacquard-tűknek s Jacquard-prizmának nevezik.

Jacquard ez ismert elemeket oly ügyesen csoportosította s a prizmának oly egyszerű és pontos mozgást adott, hogy elrendezésével a mintás szövés gyorsan és hibátlanul végezhető, ezért őt méltán a XVIII. század legnagyobb feltalálójának tartjuk.

Jacquard mintás szövőgépét, amint már mondottuk, 1805-ben mutatta be a lyoni selyemszövőknek, s mert abban az időben a mustrás selyemszövetek keresett cikket alkottak, a gépe Lyonban igen gyorsan elterjedt. Minthogy találmánya a lyoni selyemiparra igen kedvező hatást gyakorolt, Lyon városa elismerése jeléül Jacquard-nak évi 3000 frank nyugdíjat szavazott meg.

Találmányának gyümölcseit azonban Jacquard nem élvezhette zavartalanul. A divat szeszélyes változása következtében ugyanis a mustrás szövetek kereslete hirtelen csökkent, s mert eljárásával a szövetek gyártása gyorsult, a készletek is rohamosabban szaporodtak, ezért a gyárosok a szövők foglalkoztatását
csökkentették. A munkanélküliek abban a balvéleményben, hogy keresetüktől a Jacquard-szék felszerelése következtében estek el, elkeseredésükben e felszerelés kiküszöbölését határozták el. Hogy pedig céljukat elérjék, azt állították, hogy Jacquard felszerelésével hibátlan szövetet szőni nem is lehet, és hogy ez állításukat a gyárosokkal elhitessék, kigörbítették a tűket és elrontották a rugókat. A gyárosok, helyesebben mondva: a munkaadók, minthogy a Jacquard-felszereléssel való bánásmódhoz nem értettek, és mert a hibás áru folytán már is nagy károkat szenvedtek, hitelt adtak a munkásoknak s felhívták Jacquard-t, hogy a hasznavehetetlen székfelszerelését vegye vissza s fizesse meg a hibás áruk értékét. Amint a munkások tudomást szereztek munkaadóik állásfoglalásáról, ingerültségük annyira fokozódott, hogy 1809-ben a Lyonban működő összes Jacquard-gépet a város egyik nyilvános terén máglyára vetették és elégették, sőt Jacquard élete ellen is törtek. A munkások bosszúja elől Jacquard csak úgy menekülhetett meg, hogy néhány napig pincéjének egyik rejtett zugában tartózkodott. E népítélet folytán Lyon városa megvonta Jacquard-tól a neki biztosított nyugdíjat, a gyárosok pedig kártérítés címén perbe fogták őt. Jacquard, minthogy a kártérítést megfizetni nem volt képes, arra kérte a munkaadókat, engedjék meg neki, hogy gépét legalább egy példányban ismét elkészíthesse s azzal gyakorlati szövés útján bebizonyíthassa, hogy gépével bármilyen mustra teljesen hibátlanul szőhető. Minthogy időközben a raktárak kiürültek és a mustrás szövetek iránt a kereslet ismét élénkült, kérelmét a gyárosok készséggel teljesítették.

Az újabban elkészített gépén 1810-ben mutatta be Jacquard felszerelésének használhatóságát s ez alkalommal oly kétséget kizáró módon bebizonyította azt, hogy a munkaadók bizalmát újra visszanyerte. A munkaadók ez alapon újabb megrendelésekkel halmozták el, gépét a szövőmunkások is nagy örömmel fogadták vissza, mert ezzel kisebb fáradsággal többet szőhettek s így nagyobb keresetre tehettek szert. Lyon városa pedig, hogy jóvátegye elkövetett hibáját, Jacquard nyugdíját újra folyósította.

Minthogy a Jacquard-gép alkalmazása folytán a lyoni ipar gyors lendületet nyert, a munkaadók hálájuk jeléül Jacquard arcképének művészi tollrajzát készíttették el s azt Jacquard-gépen megszövették. A szövés e remekműve csak igen csekély számú példányban készült s ezek legnagyobb része az akkori munkaadók családjai birtokába került. Az eredeti példányok egyikét sikerült a Királyi József Műegyetem mechanikai technológiai laboratóriuma részére megszereznünk.

Jacquard már most zavartalanul élvezhette találmányának gyümölcseit; 82 éves korában, 1834-ben halt meg. Ekkor egymagában Lyonban már 34 000 gép volt üzemben, e gép azonban nemcsak Lyonban, hanem az egész világon gyorsan elterjedt, Angliában s Ausztriában (Bécsben) 1820-ban, nálunk pedig 1840-ben kezdték azt használni.

Megjegyzés: Az elektronikus Jacquard-gépet gyártó Staubli gépgyár a feltaláló tiszteletére ismét megszövette – immár a legmodernebb berendezésen az 1990-es években – Charles Marie Jacquard említett arcképét, amelyből korlátozott számban ajándékozott a kiemelt partnereinek.

Forrás: Rejtő Sándor: A textilipari technológia (Az elméleti technológia alapelvei című sorozat IV kötete), Budapest, 1923. pp 351-355